ERDÉLYBE UTAZZ

A 896-os HON VISSZAFOGLALÁS

Hámori F.

Mint ahogyan a családtagoknak is vannak szülei, nagyszülei, dédszülei, stb., úgy a Magyar népnek is volt több jól ismert és elfelejtett ôsei. Ezeknek az eltûnt ôsi nemzetségeknek persze sokkal hosszabb élettartalmuk volt, mint egy egyedüli családnak. Ma már sok nehézséggel tudjuk csak kihámozni azt a kevés adatot, mely olyan szükséges arra, hogy feleljünk arra a kérdésre, hogy valóban honnan is származunk. De ahogy látjuk, nagyon szerencsések vagyunk, mert valahogy mégis kiderült egyes vonalnak a tisztázása. A következô fejezet a Magyar törzsszövetség honfoglalásáról szól. Ôk sem voltak az egyetlen ôsei a Magyarságnak, mert több mint egy hullámban tértek visza a Kárpátmedencébe a rokon-fajta népek. Ahogy krónikáink mondják, itt rokon-fajú, rokon-nyelvû népet találtak. Hogy mióta volt ez igy, azt nehéz bizonyítani, de már az ôs-mezopotámiai kultúrkortól kezdve, mezopotámiai kapcsolatok voltak a Kárpát- Medencével és embertípusa is kapcsolatban volt velük. Elütött a környezô európai emberfajoktól. Erdélyben, Tordoson talált szumír stílusu ôsi primitív féle képírással írt agyagtáblákat találtak, melyek a karbon 14-es idômegállapítás szerint 1,000 évvel megelôzték a mezopotámiai kultúrákat, de ami nagyon hasonlított arra. Ez egy olyan meghökkentô és furcsa adat, amivel mit sem tudnak kezdeni a mai tudósok, és ezért elhallgatják, mert nem értik. Az a lehetôség létezik, hogy a vízözön elôtti turáni faj abból az északi sávból jött, ahol Magyarország van. Erre is van bizonyíték, mivel a szumírok a leghoszabb és legrövidebb napot hagyományszerûen megtartották, és ez az ôshazájukban volt csak helyes, és nem Dél-Mezopotámiában, ahol birodalmat alapítottak. Ez pedig a Fekete-tenger vidékével és a Kárpátokkal volt azonos. Érdekes, hogy a Kárpát-Medence hegyei, folyói, stb. gyakran ôsmezopotámiai származású neveket viselnek. A terület idônként a környezô indo-európai törzseknek a hatalma alá került, de az ôskorokban hosszú idôkön keresztül a Kárpát-Medencébôl kiáramló kultúrák emelték fel az európai népek kultúrszínvonalát. A klasszikus kortól kezdve szittyák, szarmaták, jászok, alánok, húnok, avarok, bolgárok, Magyarok vették fel a turáni népek láncolatát. Csak rövid ideig voltak római, germán és szláv behatások itt.

A Magyar faj

A honfoglaló Árpád népét, úgymint a mai Magyar nép zömét, a legjobban kiképzett embertankutatók, mind, és mindíg a turáni-szittya-hún-török népekkel tartották rokonságban.(2) A finn-ugor néppel sosem volt erös vérbeli vagy fajbeli kapcsolat. A honfoglaló Magyar nép között nagyon kevés keleti mongoloid faji jel volt, inkább a szittyákkal, irániakkal és a nyugatázsiai népekkel voltak rokonságban. A Magyar faj egy széles gyûrûvel képezi magát a Kárpát-Medencén belûl és kivûl. Véreink eljutottak szomszédaik közé is. Tehát a Turáni-Alföld története nagyon fontos volt ôstörténetünk alapjának épitésében, még akkor is, ha a Kárpát- Medencében is éltek mindig rokon fajta népek. A Turáni-Alföld történelme adja a legtöbb magyarázatot krónikáinknak, mondáinknak, meséinknek, dalainknak, müvészeteinknek, családneveinknek és embertani véri kapcsolatainknak. Ismerete nélkülözhetetlen.

A honfoglalás elôtti korszak

A középkori Magyar krónikákban feljegyeztek egy honfoglalás elôtti vezér listát, vagy király listát. Ez is egy nagyszerû útmutató számunkra, hogy merre jártak ôseink, mivel a nevek közül sokat felismerünk a középázsiai történelembôl. Igy tehát az idôt is meg lehet határozni a történelmi adatokból.

Mitológiai ôsök csoportja

1.Nimród Babiloni Niprut, napfejedelem Mezopotámia,Irán

2.Magor/Hunor Mitras-a/Mihir a nap és harc istene Turán

3.Bor Esetleg "Bor-isten", a szityák szarvas-anyja Szkíta

Ôsnemzetségek alapitói

4.Dama A hún birodalom alapítója Tuman? Mongólia I.e.200

A Tana cím hún császárt jelez, de a szumírok elsô

királya szintén ETANA.

5.Keve Méd királyi nemzetség. (Kávi)

6.Keled Káld nemzetség, a médek, szittyák vezérnemzete

7.Ker Khuri a mezopotámiai szubartui népek vezérnemzete

8.Belér Alán király, nemzetével a húnok egyesültek

Turáni Királyok

9. Kadar c.387 Gadahar, Kidara hushán-hún király K.Irán

10.Otmar 379-387 K.Irán

11.Farkas c.390 Prakasa és Tarika, k.iráni pénzeken.

12.BendeKurt c.395 ?? Kursik, Basik, Karaton Hún fejedelmek??

13.Bokeny 420-485 Bahram Perzsa király, a húnok királya is

14.Csanád 457-460 Ks.na.waz fehér-hún király. K.Irán

15.Budli 460-464 EB.DAL/EPTAH/HEPTALI stb. fehér-hún K.Irán

16.Besz-ter 466-473 GOBAZesz (Kopasz/TAR) hún Kaukázus

17.Mike 473-482 ??

18.Miskéc 482-491 ??

19.Ombod 491-514 Amabaz-uk szabír hún fejedelem Kaukázus

20.Kölcse 514-528 ??

21.Levente 528-546 Alamand-ros M/V Kaukázus

22.Lél 546-553

23.Zamor c553

24.Zombor c585 Zaber Khán/Zamergan Kutigur hún Don Folyó

25.Balog 626-640 Bilge Kagán, kök türk birodalom. Turkestán

26.Bulcsu 640-689 Bulcso (Bonfiditôl) É.K.Irán

27.Solt 689-703 ??

28.Berend 703-717 ??

29.Kadicsa 717-730 Szabír hún

30.Opos 730-750 Kaukázusi Magyar (Upas Ibn Madar) Kaukázus

31.Ethei 750-770

32.Szemen 770-789 Szamani dinasztia?? Aral Tenger

33.Torda 789-818

34.Ügyek 818-847 Dentu Magyaria királya Fekete Tenger

35.Álmos 847-895

36.Árpád 895-907 Magyarország

37.Zoltán/Solt 907-945 Magyarország

38.Taksony 950-997 Magyarország

39.Géza 970-997 Magyarország

40.Vajk/István 997-1038 Magyarország

Ez a lista fôleg az ôs-szittya alapból kiindulva a szittya-pártus-avar-hún féle turáni népek ôseit és királyait tartalmazza. Ezek az adatok teljesen egyeznek az eddig elôadott történelmi adatokkal.

Kiindulva a Turáni-Alföldrôl és a környékérôl, a húnok terjeszkedése elindított egy népvándorlási korszakot. A Magyarral rokon fehér-hún (jücsi), ugor, és Magyar-szaka-urak korán érezték a keleti húnok terjeszkedését és évszázadokig tartó hatalmát. Közeli szomszédaik voltak a húnoknak. Amikor a kínaiak kiûzték az északi húnokat, megint nyugatra nyomták ôket.

A derbenti krónikát idézve: "70 évvel Mohamed születése elôtt (352-ben) a Kuma folyó mellett a Magarok számtalan népei tûntek fel, kik északi Tibbettel határos vidékekrôl szállotak Asztrakán sikságára, itt két árga szakadtak, melynek egyike a Volga folyó hosszabban északnak (Baskíria/Magna Hungária), a másik pedig tovább nyugatnak tartott és az utóbbi alapította az észak- kaukázusi Madzsar várost."

Ez a Tibettel határos terület, a Szir-Darjától keletre volt a szakaurak szittya törzs területe ahonnan a hún terjeszkedések ôket kinyomták. A szarmaták pedig a Turáni-Alföldön éltek és közöttük szintén szerepel a Magyar népnév. 214-ben feljegyzett örmény történész, Koronei Mózes a következôt írta: "Caucasus montes propter Iberian, Albanian versus Caspium Mare pertient. Hae autem gentes plurimae Sarmatiam alteram incolunt: Chasi (Keszi), Baszili, Hunni, Guda-Makari (Magyar), Massageta."

A keleti Avar Birodalom hanyatlása után újabb hullámokban jöttek az avar-hún népek Európa felé. Róluk már beszéltünk az utolsó fejezetben. Az egyik kései hullámuk hozta a kazárokat és bolgárokat is, akiknek szintén fontos szerpük volt a honfoglalás idejében. Prokopiusz azt írja az avarokról, hogy fehértestüek az avarok, rendezett királyi államban élnek, nem "vad" nomádok. Városlakók. Ptolemaisz pedig megemlíti, hogy a lovat részesítik kultikus tiszteletben (ló-áldozat az ég istenének).

Szíriai Mihály krónikája 582-ben említi meg a késô avarok vándorlását a kök türk birodalom nyomása miatt. "Ebben az idôben jöttt ugyanis három testvér Belsô-Szkítiából, harmincezer szkítát vezéreltek, 65 napig voltak úton az Imaon hegyek hágóin (Észak- Irán). A folyók miatt télen jöttek, elérték a Tanaiszt, amely a Meotiszból kilép és a Pontuszba ömlik (Fekete-tengerbe). Amint elérték a rómaiak határát, közûlük az egyik, név szerint Bulgariosz, 10,000 emberével elvált testvéreitôl, átkelte a Tanaisz folyót a Duna irányában, mely ugyancsak a Pontuszba folyik. Marikioszhoz, a császárhoz küldött üzenetet, hogy adjon földet népének, ahol laknak és ezért népével a rómaiak segédcsapatává válnak. A császár átadta nekik Felsô- és Alslsó- Moesiát, valamint Dáciát... A maradék szkíták, a másik két testvér az alánok földjére ment, amelyet Berzyliának neveznek, oly területnek, amelynek városait a rómaiak építették. A Moesiában és Dáciában lakó bulgárok és puguryeh (mások szerint ugor), akik Barzilia városainak lakói voltak, idôvel keresztények lettek. Amint az idegen nép ezt az országot elfoglalta, kazároknak nevezték ôket az idôsebb testvér neve után."

Ennek az eseménynek az egyik következménye az volt, hogy már 600 körül 10,000 bolgár lovas érkezett az avarokhoz Baján kagán udvarába, Pannóniába, és ezek csak kis részük voltak a hátramaradt bolgároknak, akik a Fekete-tenger északi részén maradtak.

Nikephorusz szerint a bolgár-hún, Kubrat fejedelem, aki a Dula nemzetségbôl származik, (4) megszervezte a többi maradék hún törzseket az Azovi-tenger és Fekete-tenger környékén. Ezekben a nemzetekben az onogur/hungár nép fô vezetô szerepet játszott. Kubrát halála után öt fia, apjuk korábbi tanácsa ellenére felosztotta birodalmukat. Emiatt országuk legyengült és a rokon kazárok nagyrészüket uralmuk alá hajtották. Kubrát harmadik fia Asparukh az Alsó-Dunánál telepedett le, és ô alapította Bulgáriát. Kubrat negyedik fia az avarokhoz ment Pannóniába. Annyira szétforgácsolták magukat, hogy nehéz volt saját nyelvüket megtartani az idegen népek tömegei között. Igy a bolgárok elvesztették régi nyelvüket, amely közeli rokona volt a Magyarnak.

870-ben Ibn Ruszta és Gardézi, arab történészek foglalkoztak a Magyarokkal is írásaikban. "A besenyôk országa és a bolgárok közé tartozó eszegelek (székelyek), között van a Madzsar határai közül az elsô határ. A Magyar pedig a türkök egyik fajtája. Fônökük 20,000 lovassal vonul ki, neve: kende. Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, dzsilának hívják. (gyula). Országuk egész kiterjedt, hossza és széle száz-száz farszak. Egyik határukat a Rum (Bizánci Fekete) tenger éri... Lakhelyük két folyó közt van (Etelköz). E két folyó közt az egyiket Atilnak hivják, a másikat Dunának. A Duna másik oldalán a nándorok (bulgárok) laknak, többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek tölük. (A bulgárok csak szövetségeseikkel és alattvalóikkal lehettek többen, mert anyira szét voltak darabolva.) A Magyarok országa bôvelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántoföldjük van.. A magyarok tûzimádók (mágushitüek). Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a Magyarok és az országukkal szomszédos népek ellen. Ezek a Magyarok szemrevaló és szép külsejü emberek, nagy testüek, vagyonosak és szembetûnôen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyöngyökkel berakottak."

Ibn Fadlah érdekes adatokat hoz fel a kazárokról és a Magyarokról, akik a bulgárokkal rokonok. "A kazárok nyelve nem hasonlít sem a török, sem a perzsa nyelvekhez... Kazárország fôvárát Itilnek hívják (750 után). A fôváros a folyó két partján van. Királyuk neve Jelek (magyarul Gyula, törökül Jula), és Bak. A kazárok szokásai tulnyomórészben ellenkeznek a moszlim, zsidó, keresztény intézményekkel. Vannak akik azt állítják, hogy a kazárok a jad-suds (jücsi,ját) és a mad-suds (Magyar) népe volna. Valóban a kazár népnév nem más, mint a kus, amit az örmények a fehér-húnok elsô áradatára a kusánokra használták. Ezeknek az egyik alapeleme a keletrôl származó jücsi, akik a szittya népeket, úgy a magyarokat is beolvasztották. Két különfajta népelem volt ez, az egyik sötétbôrü a másik világos. Indiaba is telepedtek ezek a játok (jücsi). Nyelvük nem egyezik a török nyelvekkel, úgy, mint a Magyar sem, hanem csak távolabbi rokona. Hasonlóképpen a kazárok és bulgárok ôsnyelve sem volt teljesen török, hanem szittya-hún, és azok a nagyszámú egyezô szavak, melyek a török nyelvekben is megvannak, szintén innen származhattak.

Bíborban Született Konsztantín bizánci császár, a Magyarokat még türknek hívja, mikor így ír roluk: "A türkök népe a kazariakhoz közel szerzett magának földet. De abban az idôben nem türköknek, hanem szabartu aszfalunak hívták ôket. (Szubartu Aszfalu Észak- Mezopotámiában van, onnan származik.) Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig. Minden háborúban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagán vitézségéért és szövetségükért nemes kazár nôt adott feleségül a Magyarok elsô vajdájának. Tudni illik, hogy a besenyôk kezdetben az Atil (Volga) folyónál laktak, az uzok és Magyarok szomszédságában. A besenyô nemzetségek a következök: 1)Ertem 2)Tzur, 3)Gila , 4)Kulpe, 5)Kharoboe 6)Thalmat 7)Koplon 8)Tzoplon... A Magyarok nemzetségei:

1)Neke (Nyék), 2)Megere (Megyeri) 3)Kurtu Germat (Kürt Gyarmat), 4)Tarján 5)Kari 6)Kaszi és a kabarok, akik a kazároktól elszakadtak."

Kazáriában forradalom tört ki, melynek a fô vezetôi a kabar törzsek voltak. Miután elveszteték a forradalmat, átpártoltak a Magyar törzsekhez és ezekkel leszakadtak a kazár szövetségrôl. Ennek az egyik következménye az volt, hogy a kazárok a besenyôkkel szövetkezve a magyarokra uszították ôket is. Evvel elkezdôdött a honfoglaláshoz vezetô törekedés, hogy biztossabb és nagyobb hazát találjanak maguknak.

A honviszafoglalás

Felejthetetlen élmény, epikus esemény volt népünk vándorútja ázsiai ôshazánkból a Kárpátmedencébe. Évszázadokon keresztül énekekkel és mondákkal emlékeztek meg a honfoglalók és leszármazottaik a félmilliónyi magyar felkészülésérôl, élményeirôl és a Kárpátokkal övezett ôsi föld visszanyerésérôl.

A Magyar krónikák az ázsiai népvándorlásokat kivétel nélkül a keletrôl származó elnépesedés okának tartják. Ezek szerint az éhes és földet keresô népek háborúkat és torzsalkodásokat okoztak. Több földre, legelôre volt szükség, s az erôsebb nyomta a gyengébbet keletrôl nyugatra. Viszont ez nem szükségszerûen az egyetlen oka, hogy Magyar elôdeink útnak indultak, ahogy már ezt feljegyeztük.

Álmos népe tudatában volt a Kárpátmedence földjének dúsgazdag adottságairól, valamint a természetadta védôbástyáiról; s mint Atilla jogos hagyatékának tekintették azt. Amikor hún és avar testvéreink meghívása és azok nehéz sorsa és elnyomása is párosult a keleti kazár ellenszervezésekkel, nem tétováztak, és ôsi szittya szokás szerint vérszerzôdésssel bélyegezte a hét törzs népünk sorsát, és egy uralkodó alatti egyesülését.(5) Álmos fejedelmet választották vezérül, hogy visszanyerjék Atilla hagyatékát.

A honfoglaló törzsek nevei:

MAGYAR, NYÉK, KÉRI, KESZI, TARJÁN, KÜRT-GYARMAT és JENÖ

voltak, s vezéreik:

ÁLMOS, ÁRPÁD, HUBA, TÖHÖTÖM, OND, ELÖD, és TAS.

Nem tudjuk biztosan, hogy minden esetben melyik vezér melyik törzs vezére volt, de tudjuk, hogy más törzsek is szegôdtek az eredeti héthez. Igy tudomásunk van három kabar törzsrôl, vagy más történészek szerint avar várkúnokról, akik KENDE kurszán vezér vezetésével (más néven KOND) csatlakoztak Álmoshoz. A kende volt a harmadik legfontossab fôember a kazároknál. Igy a hét törzsbôl tíz lett és a csatlakozók nyelvjárása szerint tíz törzset jelentô "onogur" néven hívhatták szövetségüket, amibôl származik a másik népnevünk: a "hungár". Ez megmagyarázza, hogy miért hívnak minket nyugaton így, míg keleten sokan Magyarnak ismernek. Az eredeti hét törzsnév közûl meg van négy a hátramaradt baskírok között,(6) akiket az oroszok "mozserjan", vagyis Magyar néven hívnak úgy, mint a korabeli krónikások.

Béla király névtelen jegyzôje a Turul-mondánkban ismerteti, hogy Álmos 884 után gyôzte le és foglalta el a hét dombon épült KIEV városát. Érdemes megjegyezni, hogy Verdansky ("Ancient Russia", Yale University) orosz történész szerint Kiev városát a kazárok alapították,(7) de a késôbbi Levédia tanulmányában Álmosnak tulajdonította a város alapítását 840-ben. A kazárok egyideig a Magyarokkal egyûtt egy birodalmat alkottak a honfoglalás elôtt. A Kazár szintén rokon turáni nép volt. Továbbá, a város neve "követ" jelentett a turáni nyelvekben. (Köv=Kiev), és fontos kovácsoló és kereskedelmi központ volt. A viking Atlakvida és Hervarar regék megemlékeznek Kiev városáról, ahol szerintük húnok éltek. A honfoglalás után is több évszázadon keresztül erôs Magyar kapcsolata volt Kiev városának, és Magyar lakósai is voltak. Még Magyar szentje is van Magyar Mózes néven. A város környékén található sziklákon rovásírásokat is találtak, ami mutatja, hogy nem rövid ideig voltak Magyar uralom alatt. Anonymus szerint, Kievet elhagyva sok ajándékkal és katonailag megerôsödve folytatta útját Álmos és népe az új hon felé.

Ladomér és Halics városaiért nem kellett vért ontani. Azok lakói megvendégelték Ålmost és népét, majd utat építettek a hegyeken keresztül, hogy a Magyarok temérdek szekerükkel átkelhessenek a Kárpátok sûrû erdôségein.

Ezekután Álmos népe megalapította MUNKÁCS várát, ahol felkészültek a nagy munkára: "Az ôsi föld visszaszerzésére". Ung vára hosszú ostrom alá kerûlt, s lehetséges, hogy Álmos is ott vesztette életét, ugyanis ettôl kezdve Árpád lett a nagyúr.

A korabeli feljegyzések azt mutatják, hogy 892-ben a keleti frank császár Arnulf kérte és megkapta elôdeink segítségét a morvák elleni küzdelemben (bajor évkönyvek). Késôbb pedig az ellenkezôje történt: a Magyarok a morvák oldalán semmisítették meg a frankokat ezen a vidéken.

Ôseink ezeket az ideiglenes katonai egyesüléseket használták fel arra, hogy megismerjék és gyengítsék ellenségeiket. Egyúttal jobban megismerték a Kárpátmedence és a Nyugat politikai viszonyait és hasznosították ezt az ismeretet a Kárpátmedence népeinek felszabadítására. Ez lehetôvé tette az új félmilliónyi Magyar letelepítését, valamint az új nemzet elfogadását a nyugati népek tengerében.

Igen fontos megemlíteni, hogy Árpád korában ôsi testvérnépek lakták és uralták a Kárpátoktól keletre a Csendes-óceán partjáig Eurázsia nagy belsô részeit, mintegy egységes lánculatot formálva a testvérnépek közt, s igy történetileg kimutathatók a szomszédos besenyôk, kúnok, úzok, újgurok, akiknek egy része a késôbbi századokban ugyancsak átjött a Kárpátmedencébe s egyik napról a másikra népünk szerves részeivé váltak. Abban az idôben a szláv és izlám harapófogó még nem választott el bennünket testvéreinktôl. Ekkor népünk még nagyhatalomnak számított Eurázsia szerte, a Kelet még nem volt nemzetünk gondolatában egy negatív és ellenséges fogalom.

A bolgár, és utána a frank-német támadások okozták a kárpát-medencei avar birodalom szétesését 750-850 között. A honfoglalás korában a bolgár megszálló csapatok és telepesei szerves részévé váltak a Kárpátmedence keleti részének, beleértve Erdélyt, s délre le Görögországig a Fekete-tengerig. Megjelenésük jelentette a legnagyobb veszélyt honfoglaló Magyarjaink számára, ugyanis ôk is hún fajta testvérnépek voltak, s ismerték és használták az ôsi harcmodor elônyeit. A bolgárok ekkor még nem változtatták nyelvüket szláv nyelvre. A honfoglalás korában a bolgárok már keresztények voltak.

A görög császár Leó Gramatikusz 894-ben elküldte Szklérosz Nikétász nevû követét Árpádhoz és kérte szövetségét a bolgárok ellen, mivel azok megtámadták a görögöket, akik az arabokkal álltak hadilábon. Árpád két sereget küldött ellenük. Az egyiket Árpád fia Levente vezette, a másikat pedig Tas vezér.

A görögök hajózták át a Magyar harcosokat a Dunán. Levente csapatai kezdetben szerencsésen legyôzték a bolgárokat, és az ország nagyrészét elfoglalták.

A bolgárok felimsmerték a Magyar csapatok erejét és hamarosan békét kötöttek a görögökkel, akik cserbenhagyva új szövetségeseiket, ellenségeiket ráúszították a Magyar csapatokra. Levente csapata nagyrészével együtt életét vesztette ebben a hadjáratban. A veszteség ellenére a Magyar csapatok sokáig lekötötték a bolgárokat, és ezzel biztosították a többi Magyar honfoglaló csapat szabad mozgását a Kárpátmedencén belûl.

896-ban elkezdôdött a Magyarság tömeges áramlata a Kárpát-Medence szívébe Árpád vezérlete alatt.

Elôször a Kárpátmedence keleti részeit vették át, és csak késôbb kellett Årpádnak legyôzni a Salán vezetése alatt álló egyesûlt bolgár és görög hadsereget az Alpár pusztán. Utána Töhötöm vezér Erdélyben verte le a bolgárokat. Huba vezér pedig a mai Délszlovákia területét nyerte meg gyors hadjárattal. Nyugatra terjeszkedtek és megverték a morvák fejedelmét is, akit a mai könyvek Szvatopluknak hívnak. Ezekrôl a terjeszkedésekrôl írnak a késôbbi korokban írt krónikáink és beszélnek a szájról-szájra szálló mondáink is.

898-ban Lombárdia királya, Berengár Magyar segédcsapatokat kért a Frank Birodalom ellen, de a következô évben már a Magyar csapatok támadták Lombardiát és legyôzték Berengárt saját otthonában. Az ezt követô úgynevezett kalandozási korban összesen hét hadjáratot indítottak a Magyarok az itáliai félszigetre az Alpokon keresztül. Az egyik alkalommal hajóhaddal támadták meg Velence városát, a velencei krónikák szerint.

899-ben Arnulf, a frank uralkodó meghalt és birodalma meggyengûlt. Árpád kihasználta ezt az alkalmat és visszahívta a Magyar hadakat az itáliai félszigetrôl és kinyomták a frankokat a Dunántúlról is. Igy 900-ban már az egész Kárpátmedence az új Magyar Birodalom részévé vált.

Az elsô országgyûlést a Kárpátmedencében 902-ben Pusztaszeren hívták össze. Itt kerûlt sor a Kárpátmedence földjének felosztására, valamint az ôsi törvények meghonosítására és az ott élô testvéri népek hivatalos egyesítésére az újonan jött testvérekkel.

Árpád 907-ben halt meg. Fia, Zsolt lett az új fejedelem. Valószínûleg 907-tôl 937-ig uralkodott. Zsolt uralkodása alatt az ellenséges népek határainkon való kívültartása volt a fô gond. Ezt úgy érte el, hogy szövetségeket kötött a nyugati uralkodókkal és szükség esetén hadjáratokat indított. A fejedelem tudatában volt, hogy a német birodalom egyesítése Magyarország függetlenségének legnagyobb veszélye s ezért a különbözô német hercegségeket támogatva állandó harci állapotot teremtett közöttük.

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat