A selyemút és a székelyek
Bartha Levente előadóművészt nem csak a színpadról vagy filmjeiről ismerjük, hanem örökösen kutató székely emberként is. Nemrég tudtuk meg, hogy hangkazettái és CD-i jelentek meg Attila hun királyról és Árpád fejedelemről… Gyakran misztikus jelleget öltő kutatásait nem lelhetjük fel a történelemkönyvekben. Ez talán azért van, mert a székelyekről vajmi keveset beszél – viszont annál többet tud – a történelem. Ez nemcsak Bartha Levente szerint van így. Olyan jelek, emlékek, bizonyítékok léteznek, amelyek alapján nem ártana többet foglalkozni ezzel a Kárpát-medence keleti csücskében maradt, jobb sorsra érdemes, csodálatos népcsoporttal. Bartha Levente nagyon komolyan gondolja és értelmezi kutatásait, annyira, hogy több munkája és általa forgalmazott termék szorosan összefügg velük. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egész életét erre az egy lapra tette fel. Sorozatunk ebbe a misztikus világba nyújt betekintést.
A selyemútról
Jómagam is örököltem a selyemút világát, meséltek őseim arról, hogy a selyemút valahol messze, Ázsiában ér véget. Igen ám, de engem az is érdekelt, hogy hol kezdődik? Elővettem a Bibliát, elkezdtem forgatni, olvasni, értelmezgettem a magam módján, majd a későbbiekben segítettek bajtársaim, többek között Szeles Csaba barátom, és több, teológiai ismerettel rendelkező személy. Törökországban, Egyiptomban és főleg Dél-Amerikában szembesültem a legtöbb visszaköszönő kultúrkinccsel. Leginkább a törökországi barangolás volt az, amely a behatárolta nekem a selyemút kezdetét, amely Pamukkaléban kezdődik. Ez azért érdekes a számomra, mert Pamukkale egy világ- és természeti csoda színhelye, több ezer éves kultúrák találkozása. Megtalálhatók itt – többek közt – a görög és a római kultúra műremekei, helyenként romos, helyenként ép állapotukban. Pamukkálét azért is említem, mert Orbán Balázs leírásaiban is találkoztam ezzel a gyönyörű helylyel. Tehát a selyemút Kis-Ázsiában, Pamukkáléban kezdődik, és a Góbi-sivatagban ér véget. Pamukkále azért is híres, mert Kossuth Lajos is ellátogatott ide – mondjuk, erről nem szól a fáma. Számomra azért volt rendkívüli élmény, mert megtapasztaltam, megéltem, hogy milyen egy út kezdete. A selyemút kapcsán egy rendkívüli felfedezésre jutottam. A Kárpát-medencében, amely ugyancsak a legősibb kultúrák színhelye, létező és kimutatható a hunok, a szkíták és a székelyek összekapcsolódása, folytonossága. Ez a folytonosság tovább él a selyemúton át egészen a Góbi-sivatagig, pontosabban, a Kína területén élő ujgurokig. A székelyeknek közvetlen kapcsolataik voltak az ujgurokkal, talán több ezer éven át. Azért könnyű nekünk minderről beszélni, mert a selyemút Európában, a Kárpátmedencében, a magyar korona égisze alatt, Erdélyországban, Székelyföldön, a Szent Anna-tónál kezdődik. A tudósok asztrológiai szempontból fontos hasonlóságokat vélnek felfedezni az angliai (a kelták, illetve keleti népek birodalma) Stonehenge, a magyar korona és az egyiptomi piramisok (főurak – fáraók földje), főleg a Kheops piramis között. Nekünk, székelyeknek a selyemút meghatározó volt és lesz. A felismerés kapcsán – többek között – kitérnék az ősmagyar legendára, Nimród királyra és két fiára, Honőrre és Magőrre. Tehát nem Hunornak és Magornak hívják Nimród két fiát, hanem Honőrnek és Magőrnek. Mi a bizonyíték erre? Hát az, hogy a hon népe, tehát a hunok leszármazottai ma is élnek a Kárpát-medencében, és kultúrájuk része, egyezményes jele, az ősi székely rovásírás. Ez a jel Hunniában, a Kárpát-medencében több helyen fellehető, természetesen Magőr népe is ugyanezt az írásjelet használja (lásd Magőr hegye - Bisoko). Továbbmennék. Egyiptomban az őslakók a rabok (arabok), akiket a főurak-fáraók hoztak be Etiópiából raboknak, rabként szolgáló embereknek… A világhírű népzenekutatónk, Bartók Béla magyar szavakkal, sok magyar kiejtéssel és pentaton dallamokkal találkozott a dakota indiánoknál – amerikai gyűjtése során. Ugyancsak Amerikához kötődnek Tamási Áronnak a Gordon nevű indián törzsnél végzett tanulmányai, kutatásai… Nem véletlenszerű Tamásinak a választása, ugyanis Farkaslaka határában található a Gordon nevezetű hegy, amelyről tudjuk, hogy egy szkíta hadvezér nevét örökíti meg. Ezek az ősi üzenetek mind-mind összefüggnek. Alátámasztják egyrészt kultúránk ősi mivoltát, másrészt a székelység és a selyemút szoros kötődését. Annak idején azt tanították az iskolában, hogy a selyemút egy, a kereskedők által létrehozott útvonal a távol-keleti áruk (a selyem, a mágnes, a porcelán stb.) Európába juttatása céljából. A kereskedők a visszaúton – többek között – aranyat szállítottak Ázsiába. Talán csak mi, székelyek tudjuk, hogy ennél jóval nagyobb fontossággal bír a Selyemút. A Selyemút tovább folytatódik a Góbi-sivatagon túl, többfelé szerteágazik, ezt Árpád-útnak hívják. Erről bővebben majd a következő lapszámok olvashatnak. Z. Nagy István * * *
Az Árpád-út-
A selyemút a Góbi-sivatagon túl folytatódik, többfelé szerteágazva, és Árpád-útnak hívják. Az Árpád név a magyar nyelv névhatározója szerint vezetéknév és keresztnév is lehet. Ez egyébként érvényes a Székelyföldön használt nevek nagy többségére, a településnevekre is. Ha végigbarangolunk az Almás–Lövéte–Szentegyháza vonalon, vagy Csík-,Gyergyó-, és Háromszéken, megtapasztalhatjuk, hogy mennyire őshonosak ezek a nevek és mit üzennek nekünk.
Minden településnév Székelyföldön egyfajta kódot is jelent, egy-egy nagy egyednek, családnak a nevéről keresztelték el a településeket. Így történik ez az Árpád név esetében is. Az
Árpád név sokkal régebbi, mint ahogy azt a történelemkönyvek alapján gondoljuk, értem ezalatt Árpád városát (Arpad önálló fejedelemség és város volt Szíriában) és Árpád útját, amely a Góbi-sivatagból indul és India északi részén, Bihar államot érintve Malajziáig tart. Egy-két ott élő tudós tud és említést is tesz erről.
Malajziában olyan nyelvemlékeket találunk, amelyek a magyar nyelvre utalnak. Itt nemcsak a pentaton dallamra, a mondatszerkesztésre, a ragozásra, hanem kódolt magyar szavakra gondolok. De a legszebb bizonyíték, hogy Malajzia zászlaja egy az egyben az Árpád-sávos zászló, amelynek a bal felső sarkában, kék mezőben a nap és a hold található, vagyis a székely címer. Ehhez tartozik, hogy volt szerencsém megismerkedni az utolsó kínai császár unokájával, aki boldogan és büszkén hivatkozik arra, hogy Ujgúriában, a Góbi-sivatagban (ma Kínához tartozik) jelenleg tárják fel a legnagyobb hun várost. És ma már a kínai tudósok, orvosok és természetgyógyászok is felvállalják, hogy népük a hunoktól örökölte azt a mérhetetlen nagy kultúrát, tudást, amivel rendelkeznek.
A selyemút másik vonala északabbra van, idézőjelesen érinti Japánt, és a Bering-szoroson át, a Kamcsatka félszigetnél áthalad Amerikába. Az amerikai kontinensen Alaszkán, Kanadán áthaladva a mai Egyesült Államok területére érkezik. Itt meg is állnék a dakota indiánoknál, akikről tudjuk – az ottani kutatók nyomán – hogy szerencsésen megőriztek jónéhány dolgot az életünkből, életformánkból. Olyan üzenetek ezek, amelyekre rendkívül büszkék vagyunk. A dallamvilágban a pentatóniát, a pentaton dallamokat, a magyar nyelvből pedig több mint 3000 ősi megfogalmazást és szószerkezetet. Hogy mi a bizonyítéka ennek a kapcsolódásnak?
1776-ban, az Amerikai Egyesült Államok megalakítása idején az új államrendszer több lényeges elemét (jogi, szociális, közigazgatási) a dakota indiánoktól vették át. Sőt, átveszik a zászlójukat is. Ezért egyezik az Egyesült Államok zászlaja a mi Árpád-sávos zászlónkkal
(nyilván, az államok számát jelző ötven csillag és a kék mező kivételével). Ez egy nagyon fontos bizonyíték Árpád vezérünk vonatkozásában is. Árpád vezér tulajdonképpen visszatelepítette a hunokat, a szkítákat és a magyari népeket (a magyariakat) a Kárpát-medencébe, miután Etelközben, a Szeret partján, Egyedhalmán tanácskoztak a törzsek. A hét vezér (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm – a Gesta Hungarorum szerint és Árpád, Szabolcs, Gyula, Künd, Lehel, Őrs, Bulcsú – Kézai Simon alapján) hét szoroson (vereckei, békási, gyímesi, az Úz völgye, ojtozi, bodzási, törcsvári) keresztül vezette be törzseket a Kárpát-medencébe, és a Kakukk-hegyen találkoztak. A Kakukk-hegy (vagy Kukukk-hegy) a Dél-Hargita legmagasabb csúcsa, mellette található a Kopasz-oldal, mai nevén Pilis. A vezérek itt találkoztak, és ültek szert, amelyen eldöntötték a további teendőket. Következő állomásuk Ópusztaszer volt, azért választották ezt a vidéket, mert az állatokat – a lovakat, a szürkemarhát, a mangalicát, a rackajuhot – itt tudták mind a négy évszakban ellátni. Ide tartozik, hogy a Kárpát-medence átlaghőmérséklete abban az időben 15 Celsius fokkal melegebb volt, mint az ugyanezen a szélességi fokon található bármely más régióé.
Visszatelepedésről beszélek, és tudatosan nem említem a honfoglalást, hiszen nem foglaltunk hunt. Nem véletlen, hogy Árpád Attila leszármazottjának tartja magát. Attila itt járt 438 és 452 között, a kos népét hozta vissza a Nagy Mezőségből, azaz Mezopotámiából, ahol a magyari törzsek ma is élnek: Irak és Irán határán. Ott találkozhatunk ezekkel az ősi törzsekkel, akik beszédét hallgatva nagyon sok olyan kifejezés elhangzik, amelyre felfigyelünk, hiszen magyarul beszélnek. Vámbéry Ármin nagy keletkutató ezt megemlíti, emellett Orbán Balázsnak is ez volt a kiindulópontja, mielőtt elindul volna Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain. A selyemút nemcsak keletre, hanem nyugatra is tartott, a Szent Anna-tótól a Pilisen és Magőr hegyén át Viszokóba, és a Csillagúton át a keltákig, a keleti népekig. A következő lapszámban majd erről szólunk.
Bartha Levente